2011. július 21., csütörtök

3.rész



Sziasztok. Tudom hogy később mint ígértem de megérkezett az új rész. Véleményem szerint nem lett a legjobb rész bár sokat vártatok rá...bocsánat. Kérlek mondjátok el véleményeiteket és ötleteiteket ha vannak( remélem vannak). Nem tudom észrevettétek-e de bővítettem a szereplők menüpontot. Tetszik vagy szerintetetk fölösleges? Írjátok bármivel kapcsolatban. És köszönöm Novum a tanácsot megfogattam, remélem így dőlt betűvel már jobban lehet érzékelni a szereplők gondolatait.

xoxo Délia :)

/Délia/

Szapora léptekkel haladtam a médiaépület felé, a szellő finoman ingatta szoknyám.Úristen még meg sem néztem kik lesznek az interjú alanyok... ez aztán a felkészültség Délia...Az első napodon. Gyorsan kikaptam a retikülöm karmai közül a nekem írt papírt és olvasgatni kezdtem, az információkat.Úristen ezt komolyan leírták nekem... én meg még attól tartottam hogy nem fogok semmit tudni, de egy olyan lány aki már kiskorától kezdve a kipufogó gőzt szívta magába az első szava a vrrm-vrrm volt és pelenkás korától mindig ott ült a Tv képernyője előtt a Forma1-es hétvégék idején ( hát igen sajnos csak TV-ből adatott meg 14 éves koromig) hogy átadhassa magát a verseny nyújtottam élvezeteknek annak a leírtak semmi újdonságot nem jelentettek. Az épületbe beérve még azzal a feladattal is meg kellett birkóznom hogy megtalálja az interjú szobát. Rendben ha esetleg késve érkezem , aminek nagy az esélye, akkor csak észrevétlenül besurranok. A kezemet a kilincsre tettem és finoman lenyomtam, hogy minél kevesebb zajjal járjon. 
-Hupsz - kaptam az arcomhoz. 
A "bemutatkozásom" ennél rosszabbul nem is sülhetett volna el. Mikor megpróbáltam belopózni a papucsom beakadt a küszöb szélébe, majd hatalmas csattanással szabadult ki onnan, a testem pedig csak pár centin múlott hogy ne az egyik újságíró karjaiba hulljon. Az előadásomat többen nevetéssel díjazták, mások pedig lenéző és megvető pillantásokkal. Mivel a tervem hogy észrevétlen maradjak nem jött össze, így gondoltam tovább boldogítom a közönséget ennél kínosabb már úgy sem lehet. Elindultam azon keskeny úton, amely az újságírók és a faggatott alanyok között helyezkedett el... középre érve pukedliztam jobbra majd balra fordítottam a fejem azután hátra vonultam. Hallottam, ahogy pár kedves újságíró hölgy sugdolózik, és megjegyzéseket tesz rólam. 
-Mindent hallok - böktem meg a vállukat - és mások is -mondtam nekik mire kissé arcpírrel az arcukon abba hagyták a csipogást.
Az emelvényen az idei bajnokság esélyesei foglaltak helyett név szerint ott volt Lewis Hamilton, Jenson Button, Felipe Massa, Fernando Alonso, Mark Webber és a most csúcson lévő Sebastian Vettel.
Hát igen elkell ismerni a teljesítménye kiemelkedő, és rendkívűl figyelemfelkeltő azonban számomra gyanakvásra ad okot. A 15 perces interjú alatt csak úgy záporoztak a kérdések. Azonban véleményem szerint ezek nem átgondolt kérdések voltak, hiszen olyan dolgokat tudakoltak egyesek, amikről már 100% -os információink voltak...legalább is nekem az volt. Az én kezemet a tömegbe szinte észre sem vették , már kezdtem úgy érezni magam mintha láthatatlan lennék, azonban Alonso az utolsó kérdés jogát nekem adta...hozzá teszem nem értem hogyan szúrt ki...
-Fernando azt tudjuk mind, hogy a te nevedhez sok kétes ügy fűződik , zsarolások, manipulálások és még egész hosszú a lista...de furcsa mód még is szeretnek a csapatok...Nem érzed úgy hogy két világbajnoki címed nem olyan értékes mint Lewisé  Buttoné vagy akár Sebé.... És nem félsz attól hogy egyszer ellened is kijátszanak hasonló kártyákat mint amiket te kijátszatsz vagy kijátszottál mások ellen?? - tettem fel a kérdés.
A kérdésemre adott válasza kissé zavaros volt, melynek köszönhetően nem kaptam választ az általam tudni akartakra...

/Sebastian/

Az kérdések záporában éppen elbambultam mikor láttam hogy a kilincs lenyomódik. Tehát akkor nem VIP vendég valamelyik csapatnál, pedig túl elegánsnak tűnt. Újságíró ez megzavarhatja a dolgokat ha... gondolkoztam el majd mosolyra húzódtak ajkaim mikor megláttam pukedlizni... 

Interjú után Rebeca, egyből letámadott szokásához hűen, és beszélni kezdett hozzám azonban én szemeimmel csak egy embert fürkésztem a már ismert idegent. Azonban már sehol sem láttam...nem baj gondoltam most Rebecatól úgy se lenne esélyem beszélni vele...

A ringen elvégzendő munkák után engedélyt kaptam, hogy a visszamehessek a szállodába. A megterhelő nap után fáradtan dőltem a kanapéra. Két karomat a fejem fölött összekulcsoltam és elmélkedni kezdtem...majd e rövid ejtőzés utána a fürdő szobát céloztam meg hogy lemossam magamról a mai nap „szennyét” ... , bár tudtam ez nem olyan egyszerű. Nem volt sok kedvem a csapattal étkezni ezért üzentem nekik, hogy nem érzem jól magam és lefekszem hogy holnapra minden a megszokottul mehessen. Ez az első futam és még is már most fullaszt a csapat... mi lesz velem? - tettem fel a kérdést magamnak. 9 körül mikor már biztos voltam benne hogy a csapat a vacsorát befejezte, lementem a bárba. Rendeltem magamnak egy Colat, amíg vártam hogy italom megkaptam körbepásztáztam szememmel a területet. Hatalmas nevetés ütöttem meg fülemet tőlem nem messze, fejemet oda fordítva egy ismerős szempárral találkozott tekintetem. Azonban még mielőtt bármit reagálhattam volna, fejbiccentéssel vagy mosollyal a tulajdonosa elkapta pillantását és folytatta a csevegést az őt körbe vevő férfitársasággal. A pultos megszólalására visszafordultam majd információkat próbáltam begyűjteni, több-kevesebb sikerrel.

-Szia haver. - jött az üdvözlés egy meglepő hátveregetéssel kísérve.
-Szia. Mit csinálsz te itt lent Daniel?
-Ez én is kérdezhetném Seb... Ma nem is láttalak a pályán...persze tudom, hogy ott voltál...
-Igen... engem nem sokan látnak, tudod a csapat elég rövid pórázon tart...
-Értem. Jut eszembe nincs kedved vasárnap elmenni bulizni megszeretném ünnepelni méltó mód a Forma1 -es debütálásom.
-Oh jó ötlet, bár nem tudom a csapatnak milyen tervei vannak... de szólok, ha mégse lenne jó. De mesélj mi újság sikerült beilleszkedned? – kérdeztem

-Figyelsz te rám egyáltalán?? Ki van ott aki ennyire elveszi a gondolataidat? -kérdezte majd hátrafordult.
-Te Déliát szemléled? 
-Délia...hát persze... Te ismered - hökkentem meg.
-Igen sokat beszélünk, kifejezetten jóba vagyunk még mikor a WSR-be versenyeztem, akkor találkoztam vele. Akkor éppen nem dolgozott csak egy barátját kísérte el. Beszélgettünk, elmentünk vacsorázni...aztán pedig csak alakultak a dolgok...
-Te most azt mondod, hogy szexuális kapcs...-kezdtem bele
-Nem te lüke...mondom jó barátok lettünk B-A-R-Á-T-O-K - betűzte. Oda is megyek hozzá köszönni, gyere te is...
-Ja persze...azt se tudja kivagyok...
-Azt kétlem tűnődött el...inkább úgy lenne a pontos, hogy nem ismer...

/Délia/

-Úristen Daniel..ez aztán a meglepetés - ugrottam újra látott barátom nyakába. Azt hittem te a Mariottba szálltál meg.
-Hát rosszul tudtad - mosolygott rám édes mosolyával. Mikor kicsit oldalra lépett akkor vettem csak észre, hogy nincs egyedül.
- Sebastian Vettel - nyújtott kezet.
- Én a bemutatkozást, már megpróbáltam egyszer megejteni...akkor félre löktek  - mondtam neki majd visszafordultam Danielhez és invitáltam hogy üljön le.
Ekkora szerencsétlent itt áll fölöttünk vagy 3 perce....
-Ülj már le - rontotta meg Daniel barátját, aki ezután társaságunkban foglalt helyet.
Kiválóan elbeszélgettünk a fiukkal, bár a Forma1 jelenlegi császára nem sokat fűzött hozzá társalgásunkhoz.
-Megbocsátotok. - álltam fel, hogy a mosdó felé vehessem az irányt.

/Sebastian/

Miután Délia a mosdó a fiuk, pedig a szobájukba távoztak, végre Danielhez tudtam szólni
-Figyelj haver ez irtó kínos
-Te teszed azzá...és mi az hogy félrelökted Déliát.
-Én?? Nem én Rebeca... Mind1 ez hosszú. Melyik a barátja? - kérdeztem
-A barátja -nevette el Dan. Most nem mondod komolyan hogy nem tűnt fel hogy ezek a srácok melegek...
-De, feltűnt...gondoltam Délia biztos az érzékeny férfiket szereti...
-Biztosíthatlak róla hogy nem... Néz, már jön is, szedd össze magad... -nézett rám szúrósan 


Sabastian szobája





2011. június 21., kedd

2.rész

Köszönöm a türelmet és a kommentárokat az előző részhez. Jó olvasást :)
Peter bejelentése után pár héttel már ott álltam a motorhome gyűrűjében a száguldó cirkusz első futamának helyszínén Bahreinben, és szájtátva figyeltem a szorgoskodó csapattagok tevékenységeit. 
El sem hiszem ...végre itt vagyok közöltem magamnak, hogy tudatosítsam nem álmodom. Tettem egy 360 fokos fordulatot a tengelyem körül majd elindultam...Azon a rövid úton végig sétálva a Christian Louboutin   cipőm kopogásán kívül semmit nem hallottam mintha megállt volna az élet.Az előbb még szorgoskodó emberek eltűntek és a nagy hangzavar megszűnt. Megálltam majd körbe pásztáztam tekintetemmel a körülöttem lévőket. Ez kínos nyugtáztam de vajon mit bámulnak ennyire...tettem fel magamnak a kérdést. Hát nem kellet sokat várnom a válaszra.
Cicám többet is mutathatnál - hallatszott egy férfi krákogó rekedtes hangja... Hogy mi hőköltem meg majd megpróbáltam magam mögé nézni, azonban ez fizikai képtelenségnek bizonyult. Jobbra fordultam majd balra de semmit nem láttam magamon ami a fütty koncertet kiválthatta. Utolsó próbálkozásként kezemmel elkezdtem tapogatni hátsó fertályam tájékát... A szoknyám hátulján a vágás az eredeti szabásnál feljebb szakadt ráadásként ma egy csipkés cobfixbe öntöttem hosszú lábaim. - jaj ne...szorítottam Chanel táskám gömbölyű fenékpárnáimhoz majd futni kezdtem hogy megtaláljam a legközelebbi menedéket.
Itt kell lennie itt kell lennie bújtam bele táskába néhány hajcsatért kutatva amelyekkel reményeim szerint összetűzhetem felszakadt szoknyám. Bassza meg - káromkodtam tőlem szokatlan módon. A retikül elszakadt és összes tartalmával a földre zuhant a rúzs a pénztárca a szempilla spirál mind mind más irányba indultak el és még a parfümöm is széttört, szerencse hogy már kifogyóban volt...De te legalább megvagy - guggoltam le és kaptam magamhoz a csatot majd négykézlábra ereszkedtem és elkezdtem összeszedni a táska tartalmát.
- Segíthetek hallatszott hátam mögül egy markáns ám visszafogott hang.
Úgy látszik ez a búvóhely mégsem olyan jó hely. Riadtan kaptam össze holmim és fordultam a hang irányába. Egy csodálatos kék számpár meredt rám, majd nem sokkal később kaptam észbe hogy aki velem szemben áll az nem más mint  Sebastian Vettel. Akkor merült fel bennem először hogy körbenézzek hol is vagyok. Ahogy ezt az érzést megvalósítottam feltűnt hogy körülöttem kékség uralkodik és mindenütt csak egy embléma látható a Red Bull istáló-é. 
-Nem kell én már itt sem vagyok - válaszoltam majd hurrikánként suhantam áll a falnak támaszkodó személy mellett.
-Ö- hebegett a fiú - én nem akarok beleszólni de hátul ...szóval... Habogására kaptam csak észbe - Hát persze ezért "menekültem" ide... most mit csináljak? 
- Itt van ezt kösd oda, ez eltakarja. - Nyugi nem láttam sokat...
-Köszönöm, egyébként én Dé...- nyújtottam kezet mikor egy szőke hajú nő szabályosan arrébb lökött és felvonszolta Sebet a lépcsőn.
Sebastian Vettel... hogy ez milyen egy töketlen alak. - mondtam mérgesen magam sem tudom miért. Egy órám maradt a sajtótájékoztató előtt, vissza kell mennem a szállásra, így nem állíthatok be...remélem vissza érek. 


/Sebastian/


- Ez meg ki volt - támadt rám Rebeca. 
Rebeca  az én sajtósom és egyben menedzserem, minden lépésemet figyelte, minden lépésemet ismerte...(sajnos). Amikor a Red Bull-hoz kerültem, egy Daniel Past nevű srác végezte Rebaca munkáját. Ám egy nap nem jelent meg a megbeszélésen...azóta nem is láttam, csak egy levelet hagyott hátra ahol a szüleire hivatkozva megmagyarázza sürgős távozásának okát. Rá pár nappal a Red Bull Rebacat állította mellém... nem volt beleszólásom.
- Fogalmam sincs itt találtam a táskájába matatott.
- Rendben... de legközelebb nem nézem el ezt neked. Tudod hogy nem beszélhetsz civilekkel a jelenlétem nélkül. És ha nőre van szükséged akkor itt vagyok én nyomot neki a falnak és simította végig kezét a póló alatt mellkasomon...
(Most azt kérdezhetitek magatoktól mi ez az egész... Idővel megtudjátok, de annyit mondhatok nem biztos hogy az a legjobb ha Red Bull pilóta vagy... én azt hittem ennél nincs jobb...tévedtem.)







2011. június 17., péntek

Csúszás...

Sziasztok!
Ez a hetem nem úgy alakult ahogy terveztem ezért a 2. részt még mindig nem sikerült befejeznem, azonban ígérem igyekezni fogok hogy mihamarabb olvashassatok, és megpróbálok jobban odafigyelni. 


Puszi :) Délia

U.I: Külön köszönet Carlie-nek

2011. június 14., kedd

Hy

Sziasztok! A 2. rész várhatóan ma elkészűl tehát holnap már olvashatjátok. Remélem egyre többen lesztek az idő múlásával.  Puszi: :) 



"A retikül elszakadt és összes tartalmával a földre zuhant a rúzs a pénztárca a szempilla spirál mind mind más irányba indultak el és még a parfümöm is széttört szerencse hogy már kifogyóban volt...De te legalább megvagy - guggoltam le és kaptam magamhoz a csatot majd négykézlábra ereszkedtem és elkezdtem összeszedni a táska tartalmát.
Segíthetek hallatszott hátam mögül egy markáns ám visszafogott hang.
Úgy látszik ez a búvóhely mégsem olyan jó hely. "

Egy kis előzetes remélem felkeltette az érdeklődéseteket :))))

2011. június 7., kedd

1. rész

Meghoztam az első részt. Remélem szorgalmasak lesztek és ontjátok majd a véleményeket. Jó olvasást :)



Kiskoromban mindig arról álmodtam, hogy a száguldó autók és a kipufogó gőz mámorában fogom eltölteni életem. Azonban mikor kiléptem a nagyvilágba, és munkát kerestem rá kellet jönnöm, hogy álmaim munkája a sportújság írás és riporterkedés nem feltétlenül a Forma1 világát vonzza közelebb hozzám.
Nem vagyok az interjú alanyok kedvence, hiszen a kérdéseim jó indulattal sem mondhatóak tapintatosnak...sőt kérdéseim többsége provokatív. De ezeknek a kérdéseknek a céljuk, hogy azokra a kérdésekre is választ kapjanak az olvasók TV nézők amelyeket a sportolók, csapatok elsumákolnának, eltusolnának. Az én nevemhez köthető Crstiano Ronaldo nyári hatalmas kiborulása, Usan Bolt dopping vétségének feltárása és hogy egy kis bulvárt említsek a szennylapok kedvelőinek szerény személyem dugta Cheryl Cole orra alá a férje félrelépéséről készült képeket. Ezek után remélem értitek, miért rándul össze mindenki gyomra, mikor meghallják Délia Stradford nevét. Azért én is ellátom a riporterek által elvégzett munkát... járok sajtótájékoztatókra és elkészítem a sportesemények után szokásos riportokat, ugyanakkor mindig ott bujkál bennem a kis ördög, aki a fülembe súgja a zavarba ejtő kérdéseket.
...

Éppen megérdemelt pihenésemet töltöttem, amikor a  nyári lubickolásom közben a  céges telefonom rezegni kezdett a napozó ágyon
Ja ne -ja ne ordítoztam érthető módon, hiszen a telefon az iPhone család legújabb tagja volt... pár perccel később Puff a telefon a földre eset a rezgés következtében. Hát érhető, hiszen a földrengés is ezt okozza nem igaz ? Kikecmeregtem a medencéből és felvettem a készüléket... remek még vizes is lesz, bosszankodtam miközben a fülemhez emeltem.
- Majd kapsz másikat, ha tönkremegy  mondta egy mély hang a vonal túlsó végén.
-Húú én úgy tudtam a felüdülésem még 1 hónapig tart...bár te ezt már elrontottad a viccelődéseddel - mondtam szigorúan.
- Tartott...eddig -gyere be holnap 8-ra a szerkesztőségbe.
- Még mit nem, és ha éppen Balin nyaralok - kérdeztem vissza szemtelenül.
- Akkor haza se kell jönnöd - tette le a telefon. Persze tudta úgyis lát holnap, hiszen a munkám az életem. 
Ha valaki azt feltételezte, hogy a medencés villa aminek éppen a kertjében állok az enyém téved... elnézést kérek a félre vezetésért. :) Éppen a cég pénzéből egy gyönyörű tengerpartra néző palotában sütetem magam...süttettem magam hogy pontos legyek , ugyanis ha szeretnék holnap 8- ra bemenni a szerkesztőségbe még ma össze kell cuccolnom és el kell hagynom a paradicsomot.
Az úton haza felé azon gondolkoztam, hogy mi lehet az oka, annak hogy Peter a szerkesztőségbe vár. Hú talán újból bepereltek? Nem unják, még hiszen mindig én nyerek. És ezt értsétek szó szerint mindig, ennek az is lehet az oka, hogy a tökéletességre törekszem...ha vesztesz fájdalmat, okozol magadnak és másoknak, tehát ha nem veszítesz nincs fájdalom. Lehet kissé hülye eszmefuttatás, de nekem eddig bevált valaki Istenben hisz én a saját eszem járásában:) 

...
- Mint mindig most is pontosan.
- Na kivele egy újabb per? Nyugi Peter úgy is mind nyerjük.
- Nem azokért már nem is nyaggatlak, pedig kapunk bőven - felelte.
-Ő ne bókolj, még elpirulok - mondtam büszkeséggel dagadó mellekkel.
-John síelés közben akkorát esett hogy fél évnél tovább  ágyhoz lesz kötve.
-Ekkor egy dilist nyár van és síel ráadásul még nyakát is töri - vágtam a főnököm szavába.
-Egy kiss tapintatosságot... legalább előttem mutasd. Szóval mivel ő nem áll rendelkezésünkre nincs ki készítse a Forma1-es riportokat ... azaz most már van. Te vagy az.